“A múltra vetett pillantás” – Régi zsidó képeslap-kiállítás Miskolcon

2011 tavaszán különleges kiállítás nyílt Miskolcon, a városi galéria épületében. A Cseh Kulturális Centrum és a prágai zsidó hitközség elnöke (Frantisek Banyai) közösen tették lehetővé, hogy Berlin, Prága és Budapest után, Borsod megye székhelyén is megtekinthetővé váljon a tekintélyes anyag.

A képeslapgyűjtemény azt az időszakot mutatja be az érdeklődőknek, amikor az európai zsidóság erőfeszítéseinek csúcspontján volt, az emancipációs törekvéseket tekintve. Fájdalmas viszont szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy ez a világ szinte teljesen megsemmisült a soá idején. Ezért is óriási a jelentősége ezeknek a képeslapoknak, mert akaratlanul is tartósították a háború előtti zsidó közösségek életét úgy, hogy gazdag képet nyújtanak nekünk helyszínekről, szokásokról, hagyományokról és emberekről.

A miskolci kiállítás célja, hogy megmutassa teljes körűen témát ezzel a populáris műfajjal a városlakók számára, akik döbbenten tapasztalják meg, hogy szeretett lakóhelyük nem lett volna az ami, a zsidó jelenlét nélkül.

A mintegy 450 képeslap, egy magángyűjtemény része, mely 30 tematikus csoportba sorolja a lapokat. A többségük topográfiai jellegű, zsidó temetők, zsinagógák és más tipikusan zsidó helyek, elsősorban Közép-és Kelet-Európában, ahol a legnépesebb zsidó települések egyedülálló kulturális egységet alkottak. Különös figyelmet szentel a gyűjtemény a kevésbé ismert csehországi, morvaországi, pozsonyi, szlovákiai és kárpátaljai zsinagógák bemutatására. Különlegessége még, hogy helyi anyaggal is bővült, hiszen Észak-Magyarországon kikerülhetetlen megemlékezni a haszid kultúra az országban szinte csak itt megjelenő jelenségéről. Később, a Zemplén-hegyaljáról betelepülő családok új otthonra leltek ebben a nehéziparáról elhíresült városban.

Találkozhatunk még a kiállításon idős aggastyánok és gyerekek kifejező arcával díszített lapokkal is, amint hagyományos viseletükben tesznek-vesznek a szatócsboltok hangulatában. Az egy évszázaddal ezelőtti zsidó élet szerves részei voltak ők, akikhez gyakran látogatott el egy-egy híres haszid rebbe Galíciából. Ezek a látogatások minden esetben fénypontok voltak a városlakók életében.

A kiállítás műfaja hagyományosan a lezárt ismeretek bemutatására is szolgálhatott volna. Esetünkben viszont nem ez történt: a kiállítást kezdetnek szántuk, nem titkolt céllal egy folyamat részének, melynek missziója ezt a meghatározott és egykor meghatározó közösséget bemutatni. Innen adódik a kérdés, hogy kinek szól a kiállítás?

Mivel bemutatkozásnak szántuk, melynek az önreprezentáció igénye volt a hajtóereje, akkor mondhatnánk, a csoporton kívülieknek, tehát minden egyes embernek, aki betéved az intézménybe. Ők árnyaltabb és hitelesebb képet kaphatnak a zsidó közösségekről, mint amilyet a hivatalos, gyakran torz információk közvetítenek feléjük. Nagyon fontos szerepe a programsorozatnak az, hogy a forrásközösséget megerősítse, stabil és vállalható önképet nyújtson egy koránt sem könnyű időszakban.

Legfontosabb üzenete viszont, a hiány érzékeltetése. Bár nehezen jeleníthető meg az, ami már nincs, hiszen tudjuk, hogy a holokauszttal, az a világ, melyet láthatunk a képeslapokon, végérvényesen eltűnt.

Mint minden judaisztika- kiállításnál, itt is nehézséget jelenthet, hogy a zsidó közösség tárgyai, története nem igazán része a nemzeti kánonnak, ezért sok háttér információra van szükség a valódi megértéshez. Ezért is jöttek létre azok a kísérőrendezvények, melyeknek legfőbb célja a zsidó kultúrának az egészen közelhozása, gazdagságának reprezentálása, megértésének megkönnyítése. Ilyetén értelemben természetesen a nem zsidó lakosság megszólítása volt a cél.

Nem is olyan régen, volt idő, amikor igyekeztek elnyomni a zsidó közösségek emlékét, ami többek között a zsidó közösségi terek lebontásával, felszámolásával járt. A zsinagógák jelentős részét eladták, az épületeket sok helyen lebontották, átalakították, megszüntetve ezzel egy topográfiai emlékhely lehetőségét. Ezek a képeslapok relevánsak zsidó tapasztalatukhoz kötődő tartalmuk miatt. Metakommunikatívek, érzékeltetik a határt és a határoltat, ugyanakkor egy olyan létformáról tudósítanak bennünket, amely meghatározó jelleggel bír napjainkban is.

Korábbi, holokauszt megemlékezéseinken pozitív tapasztalatokra építve, tematikus tárlatvezetéseket szerveztünk, melyeken elsősorban a város diákjait próbáltuk az előítéletes és a sztereotip gondolkodás elleni küzdelembe bevonni és az övékétől különböző kultúrák toleránsabb elfogadására ösztönözni.

A képeslap-kiállítás közel két hónapja alatt, filmkülönlegességek vetítésével igyekeztünk színesíteni a programsorozatot. A teltházas rendezvények elgondolkodtató üzeneteket közvetítettek az érdeklődők felé, akik egyúttal a filmművészet remekeit is itt élvezhették végig először (Jiddisek, Életvonat, Minden vilángol, Jób lázadása, Egy komoly ember).

Nem várt érdeklődésre tartott számot a meghatározott időpontokban induló „Emlékséta” nevet viselő programja a kiállításnak. A kiállítás kurátorának kíséretében kerestük föl azokat a miskolci helyeket, ahol mai napig megmutatkozik a hajdani zsidó közösség keze munkája. A séta legfontosabb állomása a Kazinczy utcai zsinagóga megtekintése volt. A deportálások fontos állomáshelyének, a gettónak fölkeresése és az üzletházak „beazonosítása” után a temető meglátogatásával zárult a program.

Miskolcon ritkán adódik lehetőség arra, hogy holokauszt-túlélőket szólítanak meg nem hitközségi részről, hogy tegyenek tanúságot életük tragédiájáról. Jelen esetben sikerült találkozni velük a kiállításon, ahol szívesen osztották meg szomorú történeteiket az érdeklődőkkel.

Összefoglalásképpen elmondható eddigi tapasztalataink alapján, hogy Miskolcon is társadalmi igény lett, hogy a zsidóság megmutassa magát, kultúráját, emlékeit, mert létjogosultsága van erre. Egy képeslap-kiállítás kulturális értelemben véve ugyan, de hivatott egy ilyen kommunikációs tendenciát elindítani, hiszen Miskolc városának 15.000 fős mártírvesztesége nem méltó a hallgatásra. Főleg úgy, hogy óriási restanciája van a városnak e tekintetben, és el kellene kezdeni „törleszteni”.

 A kiállítás, és a hozzá kapcsolódó programsorozat sikeresnek mondható, ha már csak a statisztikai adatokat nézzük: közel másfél hónap alatt összesen 3000 látogatóval, résztvevővel számolhatunk, ami helyi viszonylatban is kiemelkedő. A sikert igazából pedig, azt jelenti számunkra, hogy olyan élményeket szereznek itt, melyek a zsidósághoz való viszonyulásukat lényegesen befolyásolják.

Ezúton köszönjük pótolhatatlan és odaadó segítségét a Cseh Centrumnak és a Miskolci Autonom Orthodox Izraelita Hitközség minden tagjának, akik nélkül nem jöhetett volna létre a kiállítás és annak programjai.